A tantra egy évezredekre visszanyúló hagyomány, mely mesterről tanítványra száll. Az egyén tantrikus útjának fontos részei a napi gyakorlatok (jóga, meditáció, stb) és a beavatások, melyekre akkor kerül sor, amikor a mester késznek látja rá tanítványát. Nevezzük ezt Hagyományos Tantra-nak. Ez a hétköznapi életét élő nyugati ember számára meglehetősen nehezen elérhető; igen nehéz felkutatni azokat a mestereket, akik valóban ennek az évezredeken átívelő tanítványi láncolatnak a részei, a hagyomány hiteles átadói. Ezen kívül a Hagyományos Tantra tulajdonképpen egy életmód, melyre a nyugati világban - a munka, pénzkeresés és család mellett- meglehetősen nehéz berendezkedni.

Neo-Tantra

Ami számunkra elérhető, az az úgynevezett Neo-tantra (vagy angolosan: Newtantra) .A Neo-tantra lazábban áll hozzá a tudás, és tapasztalatok megszerzésének módjához. Egy hivatását ennek szentelő, ezért több tapasztalattal rendelkező oktató útmutatásai, iskolák, tanfolyamok, könyvek segítik a tantra útján járó egyént, de az egyén sokkal inkább maga alakítja tapasztalatai módját és természetét, sőt, gyakoriságát. Sokkal nyitottabb az egész folyamat, de éppen ezért sokkal inkább belekeverednek a tanításba más filozófiák, illetve az oktató egyéni elképzelései a világról és a tantráról.
Ezzel tulajdonképpen semmi baj nincs: mindannyiunk spirituális útja egyéni, egyedi. Minden oktató, minden iskola lehet “igaz”. Az már más kérdés, hogy adott oktatónak vagy iskolának mennyi köze van az eredeti tantrához. De mivel az eredeti tantra sem egy könnyen definiálható, pontosan körülírt valami, ebbe sem érdemes belebonyolódni…
A modern civilizáció az elmúlt évszázadokban súlyos traumákat szedett össze a szexualitás terén, talán ezért is van, hogy ez az irányzat első sorban a szexuális gyógyításra, a minőségi szexuális kapcsolatokra fókuszál.

A Neo-tantrán belül is van egy irányzat, mely a tantrát lecsupaszítja a “jobb szex” vagy “minőségi szex” gyakorlataira, tehát a szexuális tartalomra.. Egyáltalán nem foglalkozik a tantra világról alkotott elképzeléseivel, vagy a mindennapi életre, és életutunkra gyakorolt hatásaival. Ezt az irányzatot már én sem nevezném tantrának . “tudatos szexualitás”, vagy “szexuális önismereti út”   lehetnének erre a megfelelő kifejezések.

“Wellnes tantra”

Ezzel az általam kitalált kifejezéssel arra utalok, amikor egy kicsit nagyobb figyelemmel, és szeretettel véghezvitt, igényesebb erotikus masszázst “tantra”-ként ad el a kedves szolgáltató. Azért hívom így, mert szállodákban is megjelent, és valóban nem több, mint bármilyen wellness szolgáltatás; a masszőr részéről csupán pénzkereseti lehetőség, a vendég részéről csupán 1 (jobb esetben kicsit hosszabb) kellemes, lazító, örömteli óra.
Ezzel semmi gond nincs, csak ne hívjuk tantrának!

Az alábbiak segítenek abban, hogy megbizonyosodj arról; igazi tantra masszázsról van-e szó, vagy egy sima erotikus masszázsról, amit “tantra”-ként adnak el…
1. Időtartam: aki 1 órás, vagy rövidebb “tantra” masszázst ajánl, az biztosan kontár, fogalma sincs róla, hogy mi is az a tantra masszázs. A testednek időre van szüksége egy igazi tantrikus folyamathoz, minimum 1,5 óra, de inkább több.

2. Ha a masszázs végén “happy end” van, vagyis hozzásegítenek egy orgazmushoz, ejakulációhoz, akkor is sima erotikus masszázsról van szó. A tantrikus szexualitásnak és a tantrikus élménynek ugyanis az energia megtartás (magmegtartás) az alapja.

3. Érdemes kikérdezni arról a szolgáltatót, hogy ő milyen tantrikus életet él? Jógázik? Meditál? Hogyan étkezik? Ha a szolgáltató számára ez egy munka, vagy pénzkereseti lehetőség, és nem életforma, akkor biztosan nem tud téged ezen az úton hitelesen kísérni!!!

4. Talán egy kissé indiszkrét, de nagyon fontos: a masszőr saját szexuális életében magmegtartó/ energia megtartó módon szeretkezik-e? Ha hölgyről van szó: vajon a kedvese, partnere magmegtartó-e? Ha valakinek nincs saját élménye, tapasztalata a tantrikus energia megtartó szexualitásról, fogalma sincs róla hova “vigyen” téged, mi az, amiben segítenie kell Téged. Még ha ismeri is a technikát, nem lesz jó kísérőd.

Fehér tantrának nevezzük azt, amikor a tantrika (a tantrát gyakorló ember) nem kapcsolódik egy másik emberrel, hanem meditáció és légzés, megfigyelés, elmélyülés révén tanul, tapasztal. Illetve ezeket az eszközöket használja energiája növeléséhez és irányításához.
A vörös tantra eszköze a szexuális aktus egy partnerrel. A vörös tantrát gyakorló tantrika az energia felkorbácsolásán keresztül, a cselekvés által tapasztal.
A kettő között a “rózsaszín” számos árnyalata létezik. Ilyen pl egy pár órás tantra est, ahol a résztvevők ruhában, gyengéd, szeretetteli érintésekkel, de az intim részek szigorú elkerülésével kapcsolódnak. Vagy egy tantrikus masszázs, ahol van meztelenség, erotika, az intim részek érintése ( de ez is egyoldalú a masszőr részéről), de nincs közösülés.  

jobbkezes tantra- balkezes tantra

Némileg leegyszerűsítve: az indiai aszketikus hagyományban (lásd 2. lecke) az volt a “jobbkezes út”, (azaz elfogadott), amit fentebb fehér tantraként leírtunk, míg a vörös tantrát “balkezes út”- nak nevezték.
 A tantra különböző iskolái az évszázadok során számtalan gyakorlatot fejlesztettek ki a spirituális egység megvalósítására. Ezeket az irányzatokat az általuk végzett gyakorlatok alapján két fő csoportba sorolhatjuk: az úgynevezett jobbkezes út (daksinácsára) a rítusokban és gyakorlatokban említett, gyakorta „tisztátalannak” számító dolgokat csak szublimált módon, mentálisan vizualizálva végezte, míg a balkezes út (vámácsára) követői ténylegesen végrehajtották ezeket a dolgokat.
Ezek a szertartások ugyanis sok esetben az ind társadalom merev szabályainak és számtalan tabunak a tudatos áthágását vonták maguk után. A tantra, amikor igent mond a világra, igent mond annak közönséges, ösztönökhöz tapadó, vággyal teli, sőt rémisztő arcára is. A gyakorlónak el kell jutnia odáig, hogy még az altesti vágyakat vagy a viszolygást keltő dolgokban is az isteni valóság fenséges táncát üdvözölje. A tantrikus rítusok nevezetes öt szakramentuma, a „pancsa-makára”, azaz „öt M” voltaképpen öt tiltott dolgot jelent, melyek neve a szanszkritban mind „m” betűvel kezdődik: ezek a madja, mánsza, matszja, mudrá és a maithuna – azaz a bor, a hús, a hal, az afrodiziákumnak tartott pörkölt gabona és a nemi érintkezés.

Ez az irányzat gyakorlatai révén vált egyedivé, sajátossá. A Kriya Tantra hatékonyságát a Kozmikus Kobralégzés adja, amely a tradicionális Kriya Tantra Pranayama legmagasabb beavatási foka(i). Magának a kobralégzésnek legalább nyolc verziója ismert. A szufiktól kezdve a taoizmuson és a buddhista tantra irányzatokon át a kriya jógában is megtalálható, de ennek ellenére nem keverendő a kriya tantrás verzióval, melyet, akik végig próbálták az összeset a leghatékonyabb és legerősebb módszernek mondják.
Az elnevezés a Kriya Shakti kultuszból jön: az Indus-völgyi kultúra egy matriarchális társadalom volt, mely három istennőt tisztelt; Iccha Shakti - a shakti jelenthet istennőt, de dinamikus, kreatív női energiát is - az akarat energiáját testesítette meg, Jnana Shakti a tudás energiáját és Kriya Shakti a cselekvését.
A Kriya Tantra, melynek első írásos feljegyzései i.sz. II. évszázadból valók és mind hindu mind buddhista tantrában megtalálható létezik jobb- és balkezes útja is.

A ma létező tantra és neo-tantra irányzatok leginkább a mesterek és iskoláik révén határozhatók meg.
Errőll azonban nem itt, hanem a 8., “Tantrikus közösségek itthon és külföldön” leckében olvashatsz.